Gondolatok

 

 

"Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, Erzsébet, ki életében védő angyala volt ez országnak, a magyar nemzetnek. Holta után védő szentje lett, akit a magyar nemzet megünnepel, akihez imádkozik, akinek emlékét ércz- és márványszoborban megörökítik az utókor számára. Élete szeretet, szenvedés és önfeláldozás volt, halála martyr- halál: a történelem mint rémtettet írta föl azt ércztábláira. Elvesztése fölött csak hitünkben találunk vigasztalást, hogy az elköltözött dicső szellem odafenn az égben, az Isten trónja előtt is a mi jó hazánkat, a mi drága nemzetünket oldalmazza, óhajtásainkat tolmácsolja." Jókai Mór

 

 

 

Erzsébet császárné:

"Fáradtan teszem le esténként koronám" 

" Rabszolgája vagyok a hajamnak"

"Ha undorít az étel-S az embernem kivált- Szárnyas lovamra pattanok, Elrúgom ezt a földbolygót"

 

 

 

Ferenc József császár: - hitveséhez:

 " Te drága angyal, ha igazán szeretsz, ne emészd magad oly nagyon."

                                      -Erzsébet fodrásznőjéről:

 " Szörnyű, ha az ember... ennyire ki van szolgáltatva egy ember szeszélyinek"